45 éves vagyok, és anélkül, hogy úgy hangozna, hogy temetem magam, vagy valami ilyesmi, de igencsak úgy érzem, hogy ez lesz A gyerek az életemben. Jó, előre ezt senki nem tudja, meg be is csúszhat egy második, de Timivel megbeszéltük, hogy mi nem az orbáni családmodellt követjük,…

Tegye mindenki a szívére a kezét, és ismételje el utánam őszinte arccal: "nem kaptam frászt a kolléga/rokon/jóbarát gyerekének 4D-s ultrahangfotójától". De, azt kaptam. Egy sárgásbarna, teljesen természetellenes színvilágú képen láttam egy nagyjából emberszabású valamit,…

Szóval ott álltunk, és néztük a Mindent Tudó Műanyagdarabot, ami azt mondta, hogy gyerekünk lesz. Mivel mindketten láttunk már elég filmet és olvastunk elég blikkborsot, egy műanyagdarab nem darab felkiáltással aznap vettünk még kettőt, és másnap leellenőriztük, nem hazudott-e…

45 évesen apának lenni pont olyan jó érzés, mint 25 vagy 36 évesen, legalábbis ezt gondolom, mert se 25, se 32 évesen nem mondta nekem senki, hogy tessék, két csík, az azt jelenti, hogy pozitív. Sőt, ha jobban belegondolok, 25 évesen valószínűleg elájultam volna, 36 évesen meg nem…